Pohárszék 3. oldal

 

Nagy Károly - PohárszékA pohárszék egy olyan bútordarab, amelyben italokat és poharakat tároltak. A pohárszék a nappali kisbútora volt, nem a konyhában volt a helye mint sokan gondolnák. Tulajdonképpen a bárszekrény korai megfelelője volt, mára már elfeledett bútordarab és csak igen kevés található belőle.

A pohárszék története egészen a XV. századig nyúlik vissza, a nemesi házak ebédlőinek kisbútoraként. Jellemző rá hogy lábakon áll, és tároló rekeszei vannak elsősorban poharak számára. A pohárszékből fejlődött ki a tálalószekrény, majd később a konyhaszekrény.

A XVII. és XVIII. században már nem csak a nemeseknél de az európai parasztságná otthonaiban is fellelhető volt ez a bútordarab.

A XIX. században az asztalos műhelyekből sok pohárszék kelült ki, legtöbbje egyszerűbb felépítésű, lábakon álló láda volt.

Magyarországon a pohárszék a konyhában és a nappaliban egyaránt megtalálható volt, próbálták más hasznos funkciókkal ellátni, ezért akár vászonneműt, terítőket is tartottak benne.

A pohárszéknek Magyarországon több változata is megtalálható volt a XVIII - XX. században, amelyeket jellegzetességei szerint osztályokba sorolhatunk:

1. Egy- vagy kétajtós kivitelű, alacsonyabb-magasabb szekrényke, egyetlen, esetleg egymás fölött két tárolótérrel.

2. Kétrészes szekrény, esetleg egybeépítve. Alsó része általában zárt, egy- vagy kétajtós, a fölsőt polcrendszer alkotja, ez nyitott vagy zárt, rácsos vagy üveges ajtóval.

3. A dunántúli és Duna-Tisza közi forma aszimmetrikus felépítésű: bal oldalt egymás fölött elhelyezett fiókok, jobbra egyajtós zárt tárolótér, felső részén néha tányértartó korlát található. A Duna–Tisza közén néha aszimmetrikus alsó rész fölött több soros polc emelkedik.

Szobában, füsttelen pitvarban díszített, füstös konyhákban egyszerűbb kivitelű bútor volt. Ritkább rajta a faragott dísz, általánosabb a virágos festés, különösen gazdagon díszítettek az erdélyi pohárszékek.